„A siker azokhoz pártol, akik elég energikusak, hogy dolgozzanak érte,

elég bizakodóak, hogy higgyenek benne,

elég türelmesek, hogy várjanak rá,

elég bátrak, hogy megragadják

és elég erősek, hogy megtartsák.” (Smith)

Szeretettel köszöntöm a Debreceni Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola honlapjának minden kedves látogatóját!

A világháló nyújtotta lehetőség nagyszerű eszköz, hogy céljainkról, erőfeszítéseinkről, sikereinkről informáljuk mindazokat, akikhez nap mint nap személyesen is kötődünk: tanítványainkat, szüleiket, szűkebb környezetünket, partnerintézményeinket.

De megtalálhatnak minket azok is, akik gyermekük számára egy hagyományaira, eredményeire büszke, értékteremtő képességét céltudatosan megújító nevelőtestület alkotta iskolát keresnek, egy helyet, ahol jó felnövekedni, ahol “gyökereket és szárnyakat” növesztünk közös erővel, egymásra figyeléssel és mosolyokkal.

A hasznos információkon túl igyekszünk az iskola lelkét is színesen, sokoldalúan megmutatni mindannyiunk örömére.

Mert valljuk, hogy a formálódó gyermeki személyiséget elsősorban a többi ember támogató elismerése, elfogadása és szeretete alakítja. Ez a honlap is egy közösségi tér, mely fejlesztésének célja, hogy többet tudjunk egymásról és ezáltal erősödjenek kapcsolataink.

Ismerjék meg közelebbről intézményünket, tájékozódjanak bemutatkozó oldalainkon!

És ha még többet szeretnének látni színes, tartalmas iskolai életünkből, keressenek bennünket a facebookon is! Az intézménynek, könyvtárának, de több osztálynak is saját oldala van, ahol sok fényképpel illusztrált tudósítást olvashatnak mindennapjainkról.

Komáromi Julianna igazgató

„Ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes.”
/Veres Péter/

 

Hatvan év, három igazgató

Csongvay József(b) Komáromi Julianna (k) Kiss Gyula (j)

2010-ben ünnepeltük az iskolaalapítás 60. évfordulóját

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

Nagyrabecsüléssel köszöntöm Önöket, akik jelenlétükkel emelik a mai esemény fényét, mely nap egyike a legjelentősebbeknek a Petőfi Sándor Általános Iskola utóbbi évtizedében.

Megtiszteltetés számomra, hogy körünkben üdvözölhetem

Dr. Pósán László országgyűlési képviselő urat, a Parlament oktatási bizottságának tagját,

Csősz Imre önkormányzati képviselő urat, az iskolaszék fenntartói képviselőjét

Dr. Bene Edit asszonyt, a Polgármesteri Hivatal Humán Főosztályának vezetőjét,

Pappné Gyulai Katalin asszonyt, az Oktatási Osztály vezetőjét.

A házigazda őszinte örömével köszönöm a megjelenést

a társintézmények, iskolák, óvodák, művelődési, művészeti és szolgáltató intézmények vezetőinek, munkatársainak

iskolánk volt igazgatóinak, nyugdíjas pedagógusainak

az aktív kollégáknak, szülőknek, a tanulócsoportokat képviselő gyerekeknek.

 

Az ünnepben a legszebb és legfontosabb az együttlét. Az, hogy ilyen sokan összegyűltünk megadni a tiszteletet a múltnak, melyből a közössé minden tagjána van része, az emlékekne, melyek a mieink.

Ebből a közös tudásból, élményekből és érzésekből áll össze a történelem. A 60. születésnapját ünneplő Petőfi Sándor Általános Iskola történelme.

Nem tudom, 1949-ben felsejlett-e az iskolaépítő, az igazgató, a rajztanár vagy éppen egy kisdiák előtt az évtizedekkel későbbi jövő. Gondolt-e arra valamelyikük, meddig és hogyan marad fenn az akkor vadonatúj, festékszagú iskola, a szétbombázott Mikepércsi Úti Állami Elemi Iskola jogutódja. Milyen tanintézmény keletkezik a falak között?

Bizonyára boldogan és büszkén vették birtokba a 8 tantermes épületet, mely már akkor is szűkös volt  , hogy tanulási lehetőséget biztosítson a Homokkert, a Boldogkert, a Kerekestelep, valamint a várost övező tanyák sok-sok gyermekének.

Arra talán gondolhattak, hogy évtizedek múlva ebben a nagy tornateremben idézzük emléküket, hiszen ez a – korabeli iskola méreteihez képest hatalmas – csarnok már akkor állt.

Később a tanulólétszám folyamatos emelkedése miatt szükségessé vált oktatásba vonni a tanyasi kollégiumot, helyet keresni a napközi otthonnak, aztán megint újabbat a több mint ezer tanuló váltott tanítással megvalósítható oktatásához, technika szaktantermeket, sportpályákat, 7 tantermes új szárnyat építeni, végül a 90-es évek elején konyhát és ebédlőt létrehozni.

Tréfásan azt mondhatnám, ahol megürült egy épület, ahol parlagon állt egy telek a Szabó Kálmán utcában, azt belakták a Petőfisek. A mai napig földrajzi távolságban élünk, régi és még régibb falak között. Ám a széttagoltság hátrányából előnyt is kovácsolhatunk, mert van valami, ami az utcányi távolság ellenére összeköti a telephelyeket: a nevelőtestület hite, a gyerekek mosolya, az iskola szellemisége.

A mi munkánk csapatmunka. Nagyon fontos, hogy meglegyen az összhang, mindenki szemvillanásból értse, hogy mit kell tennie, hogy igazán, szívből közös legyen a cél. Ám a csapat nem csak a csapatszellemtől jó, hanem attól, ha tagjai mindnyájan külön-külön is hivatott és avatott mesterei szakmájuknak.

Saint-Exupery így ír: “Egy magányos kődarab mindig csak kő marad. Ám ha kell, a sok kis kő együtt templomot emel.”

Templomot, és iskolát, egészíthetjük ki Reményik Sándor versére utalva, az emberi élet két nagy színhelyét köszöntve áhított tisztelettel.

Miért olyan fontos az iskola?

Miért emlékezünk meg egy kerek évfordulókról?

Miért jönnek vissza oly lelkesen a már szülőkorú diákok, hogy találkozzanak a szépkorú tanárokkal?

Mert iskolába mindenki járt. Mert az iskola az a törzs, amely az emberiség közös tudásának gyökeréből átadja a szellemi táplálékot a jövő generációinak.

Miért fontos az iskola?

Mert az iskolás korba érve egészen új minőségű közösségi lét kezdődik. A kisgyermek, aki épp felfedezte, a világban elhelyezte önmagát, megtapasztalja, hogy csak társakkal körülvéve lehet boldog és értelmes életet teremteni. Mindennapjaihoz útitársakat, vágyaihoz támogatót, a bonyolultan szép világba utat mutató felnőttet, jóban-rosszban barátot itt talál először.

“… nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. – írja Kölcsey Ferenc. – Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük meg az egész világot.”

Ezért nagyon fontos olyan hellyé tenni az iskolát, ahová a tanuló és a tanár nap mint nap szívesen jön, mert ahogy egy bölcs mondás tartja: minden gyermek megérdemel egy elégedett pedagógust.

Elődeinktől kapott örökségünket féltve őrizzük. Iskolánk hírét, eredményességét, belső kohézióját, stabilitását, következetes szeretettel követelő légkörét.

Hogy ilyen volt a Petőfi iskola a múltban is, sok régi diák és tanár üzenetéből olvashattuk ki. A jubileumi évben felhívásunkra rengetegen fogalmazták meg emlékeiket fölnevelő iskolájukról. Köszönöm szívmelengető szavaikat, ránk gondolásukat. Ezt az iskolát az a közel 6000 gyerek teszi téglafalakból alma máterré, aki itt végezte általános iskolai tanulmányait.

A Petőfi Sándor Általános Iskolában végzett diáktól, majd itt oktató tanártól kaptuk ezt a szép gondolatot, engedje meg, hogy megosszam Önökkel:

” Hatvan év.

A nyaranta kirajzó végzősök mint egy öregedő fa évgyűrűi követik egymást. Az elsők, a fa belseje, a tartást, a hagyományt, a formát, a biztonságot adják. A legkülsők, a maiak, a napi életet, a nedvkeringést biztosítják a fának, a pezsgő életet az iskolának. Egyik sem lehet meg a másik nélkül.”

Kedves Vendégeink!

Emlékezzünk meg az elődiskola vezetőjéről, Varga Lajosról, és Hajnal Gábor igazgató úrról, aki az első tanévet még beindította 1949. szeptemberében az új épület falai között, ám néhány hónap múlva bekövetkezett halála megakadályozta műve kiteljesítésében.

Az ezt követő 59 és fél évben három igazgató irányította az iskolát.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy körünkben köszönthetem a régi idők tanúit, és átnyújthatom nekik a Petőfi emléklapot László Ákos grafikájával.

Időben visszafelé haladva elsőként szólítom az ünneplő közönség elé a nagyformátumú iskolavezetőt, aki 25 éven keresztül állt az intézmény élén, akitől 9 évvel ezelőtt volt szerencsém átvenni a stafétabotot: Kiss Gyula címzetes igazgató urat.

Rendkívüli örömmel köszöntöm a Petőfi Sándor Általános Iskola gyakorlatilag alapító vezetőjét, aki 1951-től szintén negyedszázados odaadó munkájával megteremtette az intézmény arculatát: Csongvay József igazgató urat.

Igazgató Urak! Köszönöm hittel, lelkesedéssel végigdolgozott évtizedeiket, nagyívű pályájukat. Köszönöm a pedagógus kollégák, a munkatársak tartalmas mindennapjait, és üzenetként küldöm Márai Sándor szavait azoknak a fiataloknak is, akiket még most indítunk az életbe:

“Dolgozni csak úgy érdemes, ha az ember alkot valamit: egy pár cipőt, mesterien, úgy ahogy más nem tudja, vagy egy regényt, mesterien, ahogy más nem tudja, vagy gyógyít (vagy tanít) mesterien, mintha Isten megsúgta volna a titkot.”

Kedves Vendégeink!

Érezzék magukat jól a Petőfi iskolában, legyen szép ünnepnapunk!

Komáromi Julianna igazgató ünnepi beszéde

elhangzott 2010. március 9-én a 60. évfordulót ünneplő jubileumi gálaműsor megnyitóján